A címben megfogalmazott kérdés - mely a második világháború kirobbanásához kapcsolódik és arról szól, hogy 1939-ben Lengyelország lerohanása (a hitleri német hadsereg által) lokális háborúként zajlott - az új magyar vezérkari főnök, Böröndi Gábor első állománygyűlésén elhangzottakra épül. Az altábornagy ugyanis párhuzamot vont a jelenlegi ukrán - orosz háború globálissá válásának veszélye és az 1939-es Lengyelország elleni német hadjárat között, kiemelve, hogy mindkét esetben egy lokális háború világméretűvé válásáról van szó. Böröndi Gábor azonban téved: 1939 szeptemberében egy a nyugati hatalmakkal hivatalos szerződésben álló országot támadtak meg Hitler csapatai, így annak világméretű következményei az egész kontinens számára azonnal egyértelműek voltak. De nézzük, hogyan is zajlottak konkrétan az események 1939-ben.

Német katonák eltávolítják a lengyel határ-sorompót. A kép forrása: LINK

Adolf Hitler viszonya a korabeli Európa nyugati demokráciáival fokozatosan romlott, ahogyan a Führer sorra szegte meg az első világháborút lezáró versaillesi béke különböző pontjait. Általános hadkötelezettséggel hatalmas (7 milliós) hadsereget szervezett, holott ezt kifejezetten tiltotta a békerendezés, majd sorra kebelezte be a környező területeket: katonailag megszállta a Rajna-vidéket (holott demilitarizált zóna kellett volna hogy maradjon), csatlakozásra bírta Ausztriát és egy igazságtalan kongresszussal érte el Csehszlovákia feldarabolását és részleges német bekebelezését is. Mindezek után következett az ügyes diplomáciai manőver a Szovjetunióval 1939 augusztus 23-án (Molotov-Ribbentrop-paktum) mely nyílt megnemtámadási egyezményt és egy titkos osztozkodást tartalmazott, Kelet-Európa felosztásáról. A két nagy diktátor: Sztálin és Hitler gyakorlatilag felosztották a kontinens keleti részét egymás között titokban.

A megnemtámadási rész vagyis a német-szovjet egyezmény nyilvános része  azonban önmagában is megkongatta a vészharangokat nyugaton. A franciák és angolok ráébredtek arra, hogy Hitler terjeszkedésének semmi nem szab határt és még a kommunista Sztálinnak is kiegyezik hódító tervei megvalósítása érdekében. A válasz nem késlekedett sokáig: 1939 augusztus 25-én (két nappal az említett német-szovjet egyezmény után) Londonban megszületett a lengyel-brit közös védelmi egyezmény, mely másnap még egy pénzügyi résszel is kibővült. Az új szerződés nyugati (vagyis angol és vele szövetségben francia) garanciát biztosított Lengyelországnak arra az esetre, ha külső agresszió vagyis katonai támadás érné.

Az angolok és franciák úgy hitték, hogy ez a hivatalos szerződés visszatartó erőt jelent majd Hitler számára és nem fogja megtámadni keleti szomszédját, ha az Nyugat-Európával katonai szövetségben áll. Sajnos nagyot tévedtek: a Wehrmacht 1939 szeptember elsején megtámadta Lengyelországot és 4 héttel később már a fővárost (Varsót) is elfoglalták.

Ezzel kirobbant a második világháború, hiszen Nagy Britannia és Franciaország hadat kellett hogy üzenjen Németországnak a szerződés alapján. A hadüzenetekre egyébként 1939 szeptember 3-án került sor egy ultimátumot követően (melyben visszavonulást követeltek a németektől, amire 24 órás határidőt tűztek ki). Végül Hitler mint tudjuk nem visszakozott, sőt sorra támadta meg az európai országokat: Lengyelország után Dániát, majd Norvégiát és 1940 tavaszán a Benelux államokat illetve Franciaországot és Angliát is.

Külön érdemes kiemelni, hogy Winston Churchill 1940 május 10-én történő beiktatását követően ugyanúgy fogalmazott a jövőről, mint nemrégiben Böröndi Gábor. Churchill ezeket a szavakat használta:

Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket. (I have nothing to offer but blood, toil, tears and sweat.) Winston Churchill /1940 május 13., London/

Böröndi altábornagy pedig így fogalmazott: "Vér, könny, sírás, veríték fájdalom lesz a sikerhez vezető út." Sajnos a két kijelentés között nem alkotható valódi párhuzam: hiszen míg Churchill 1940-ben egy harcra készülő nemzet kitartásra való buzdítását akarta elérni szavaival, a jó ügy érdekében egy világot fenyegető agresszor ellenében, addig Böröndi egy hadsereg-átalakításról beszélt, melynek bevetése ráadásul ugyanúgy zavaros, mint a magyar vezetés külpolitikai orientációja kelet és nyugat között.